ÖNÉRTÉKELÉS AKCIÓBAN: 100% LEÁRAZÁS VEGYÉK-VIGYÉK. AZ AKCIÓ KI TUDJA, MEDDIG ÉL, MINDEN NAP REGGEL 7 ÓRÁTÓL - ESTE 7 ÓRÁIG NAPRÓL NAPRA - MÍNUSZ ESTI ÖNTUDATLAN TV ÉS ALVÁSIDŐ. Ennél többet és jobbat nem kaphat sehol! Térjen be hozzánk és a belső összeomlás máris az Öné, adagja 1 / nap .
Minden áldott nap úgy kelsz fel, hogy ismét egy értelmetlen, küzdelmes, meg nem élt napnak nézel elébe. Reggel még nem tudod, hány hibádért leszel lebaszva, hány helyzetmegoldásodba fognak verbálisan beleszólni, átvenni a szót, miközben mindenki azt pofázza és érzékelteti, hogy bizonytalan a kommunikációd. Mégis hogyan várják el, hogy biztosabb legyen, ha újra és újra át kell venni tőled a szót? Mikor ott ül melletted egy határozott valaki, ő a tuti tuti de valóban mindent is megold, tudja és ismeri a helyzeteket, mit és hogyan kell. A pszichológus direkt így kérdez: .... és megmondta..? Vannak erre a helyzetre panelmondatai? Amit lehetne udvariasan és megfelelően mondani? Nem hiszem, hogy maga konfrontálódna. Nem, nem is, talán soha nem konfrontálódtam az ilyen helyzetekben. Ha te adsz át szitut és kérsz segítséget, az oké, de amúgy nem kéne beleszólni a szavaidba mert még félénkebb leszel. Ha nincs ott, beszélgetsz, felszabadultabban, ha ott van, meg se mersz mukkanni, mert uralja a beszélgetést. Próbálod kétségbeesetten felvenni a szemkontaktust, mikor lenne mondandód de nem tudod félbeszakítani, észre se vesz, magyaráz tovább. Amikor végre meg tudsz szólalni, akkor meg annyira néz és figyel, hogy na most fogod elcseszni. Nyugodtabb, normálisabb légkörben nem stresszel az ember a szavain, de amikor folyamatosan tüzel az agya és a figyelme, mikor kire, mikor mi, mikor mivel veszik ki a szót a szájából és mikor mit ront el, úgy elég nehéz.
EGY UTOLSÓ GÁZ VAGY MEGINT. NEM TUDSZ KOMMUNIKÁLNI. TE VAGY GÁZ? NEM LEHET, HOGY A LÉGKÖR MIATT, AMI KÖRBEVESZ, ATTÓL NEHÉZ? NEHÉZ MAGABIZTOSNAK LENNI, ÍGY TÉNYLEG NEHÉZ.
Aztán újabb nap kezdődik, naná újabb hibák, tuti te vétettél, mert persze visszaellenőrizhető. A pszichológus szerint túlreagálod a legkisebb negatívumot is, hibát vagy tettet, ami bánt és amit szégyellsz és alig mered mondani, megosztani és fülig szorongva, összetöpörödve mondod meg. Hm, szar világ ez. Még szarabb, mikor a nagy szociális helyzetben egyetlen egy büdös 2 szót szólsz mire egy barátságtalan odamordulás és MÁRIS BOCSÁNATOT KÉRSZ. ÉRTED? BOCSÁNATOT KÉRSZ MERT MONDTÁL KÉT SZÓT? SZERINTED EZ NORMÁLIS? BOCSÁNAT, MEG SE SZÓLALOK, OTT SE VAGYOK TÖBBÉ - GONDOLOD, SZINTE KIMONDOD HALKAN. BÁR EDDIG SE NAGYON VOLTÁL OTT, MIVEL TOTÁL LEVEGŐNEK NÉZ, NEM SZÓL HOZZÁD, CSAK LÉTEZTEK EGYMÁS MELLETT. HA MÉGIS SZÓLNI KELL , TUTIRA ODAMORDULÁS, LESZÚRÁS, MEGINT EGY HIBA, MEGINT VALAMIT SZARUL CSINÁLTÁL. MEGINT. MEGINT. MEGINT. EZ MEGY NAPRÓL NAPRA. NAPRÓL NAPRA 100%-OS AKCIÓBAN ÁRUSÍTOD AZ ÖNÉRTÉKELÉSED.
Ezek után pedig, minden áldott este úgy fekszel le, hogy ez a nap is teljesen hiábavaló volt. Nem lettél okosabb, nem lettél jobb, nem lettél stabilabb - habár egyre instabilabb napról napra - tudva persze, hogy ez egy alap itt - az érzelmi instabilitás. Félsz mondani, hogy szabadságra mész, mivel az neked nem jár, nem lazíthatsz, folyamatosan monitorozol mindenkit magad körül. Ki hogy viselkedik, ki mit mond, te mit mondasz, mit hogy kezelsz, mikor nyomják el a lényedet és veszik át a szavaidat, mikor sejted, hogy na ezt most rosszul csináltad. Aztán lassan odáig jutsz, hogy nincsenek erősségeid, nincsenek értékeid, lassan már jellemed sincs, éned elveszett a világ sötét forgatagában. Süt a Nap, tavasz, lágy szél ér bőrödhöz és már azt se érzed. Mintha a szél valahonnan kívülről jönne, átfut rajtad, épp csak egy pillanatra hozzádér majd továbbfut és te pedig mész tovább, folyamatosan hajtod a napot, nem állsz meg. Az emberek körülötted beszélgetnek, néha hallgatod, csak hallgatod, miközben azt se tudod, te ki vagy mert magadat már nem észleled. Tested megszűnik létezni. Érzed az emberek szagát, a bácsi, aki nagyapád és apád szagára emlékeztet, a nő, akinek a parfümje valahonnan ismerős - tán az anyád? - kamasz fiúk mindenféle összemosódó illatai, hangok és a félelem. Reggel máris úgy kezdeni - hogy az egyszervolt régen kapott parfümből magadra pár fújás. Sok-sok éves parfüm, ami itt rohadt a polcodon éveken át. MEX, hol hallottad ezt mindig? Az anyádnál. Nem véletlen nem nyitottad ki, ki se vetted a dobozból, rá se néztél hosszú éveken át, már porosodott. Végre kibontottad, a parfüm nem romlik, így minden reggel az anyád illatával indulsz el. Most már nem zavaró, az illatot nem kötöd sehova, magadra fújod, mintha a sajátod lenne. Mintha a lelked legmélyét még mindig ő uralná - egy csak a lényeg, nem én vagyok ő, idegen, idegen, elhagy - írja Szabó T. Anna Elhagy című versében - de már nem zavaró semmi. Egy csak a lényeg, nem én vagyok ő. Idegen. Elhagy.
Kell valami, bármi is. Hasson az érzékekre, húzzon le a valóságba. Reggel azt se tudod, ki vagy, hol vagy, kimászol az ágyból, mosod a fogad, a mentol és a szemcsék már túl megszokottak, az ecseteket levered mert kb mozgáskoordináció 0 majd ahogy az ecseteket kutatod a földön, kezdődik az átkozódás. Tompán öltözöl, lenn rohanás a kutyával, a hűvös idő valamennyire életre kelt és káromkodsz - ja már kora reggel - hogy milyen .... síp ... hideg van, eddig elég volt egy pulcsi, most kabát kéne, csessze meg az április. Hurrá, indul egy újabb értelmetlen nap és újra a 100%-os ÖNÉRTÉKELÉSI AKCIÓ.
Már tudod, mire számíts. Ez megy minden áldott nap. Szótlanság, egymás kerülgetése, csendes feszültség - és már ebédet se lehet enni, mert minden áldott délután és este összegörcsöl a hasad, bármilyenfajta meleg kajától, pedig hát a bélflóra probiotikum meg minden van már de mégis - és majd, majd ha jön valaki, akkor majd ahhoz lehet szólni és fog is szocializálni, de te kirekesztett vagy.
Miközben az mindenki legnagyobb problémája, hogy nem tudsz szocializálni??? Ilyen környezetben? Nem tudsz kommunikálni. Szóval még csak ajánlást se kaphatsz. Hova ajánlanának? Dolgozz home office. Mégis mit? Keress mást. Így? Hogy minden áldott nap mínuszba csúszik az értékérzés? Azt kérded lassan, hogy ennyi negatívum mellett : mégis miben lehetek jó??? Semmiben? Mert lassan így néz ki, minden áldott nap. Tanítani nem tudsz. A fordításhoz, külön fordító iskola kéne, ami nem olcsó. Szóval? Van két papír, már nem is nevezed diplomának és messze nem érzel semmiféle büszkeséget. Azért mert teljesítetted? Pánikrohamok között? Amiket senki nem vett figyelembe? A pénz mindenáron, pénz és tanulás tanulás tanulás, mert te tudsz tanulni --- ez volt a második körben az indító ----- halmozd a papírokat, hogy lassan 40 évesen azt se tudd, hogy ki vagy, miben vagy jó - hogy külön munkafüzetben kell dolgoznod az erősségeiden, egyáltalán kitalálni a sűrűből és megismerni eddig ismeretlen szavakat - hogy mégis mi a jó büdös ..... síp... kezdj a világban a két papíroddal, amik végül semmire se lettek jók.
Végül is Te megcsináltad, légy kurva büszke erre, ünnepeld magad ha már mindenki tesz rád magasról.
Minden teljesen természetes. Az is, hogy mentális gondjaid vannak és terápiára járkálsz, időnként egy nap két irányba, orvoshoz és pszichológushoz. Mégis nehezen mondod, hogy szabadságra mennél. Mert az neked nem jár és mert szégyelled az életed.
ÖNÉRTÉKELÉS 100%-OS AKCIÓBAN! VEGYÉK-VIGYÉK!!
