Megint a hajnal, lefelé tartó spirál
mely sodor és majd egyszer valahol kihány,
szerettem volna kicsit élni,de már a létezés is fáj,
csak a magány, ami nekem kijár,
rossz vagyok; ha jó lennék, lenne egy barát,
nincs szó, némán sodor élet és halál,
könnyek fojnak, magába szív a spirál,
penge…