Lelkem sötét felhők árnyékolják be,
és nincs velem már senki se,
fáj a Távol és fáj a Közel,
fáj a lelkem, mely szégyentől tüzel,
és bár megállíthatnám az időt és lenne vége,
majd felnézek a sötétfelhős, viharos égre,
elveszett lényem minden készsége és képessége.
Hogy folytassa? Nincs már…