Mikor oly sok veled a baj, de végre fáj, végre a lélek a testből induló hullám, és a tű és bár itt mindenki fél, test és lélek helyeket cserél, végre pihen a test, de aztán a lélek görcsbe szorítva, megfeszült az állkapocs, nem tudsz már lazítva, mert ott a tű és bőröd rólad leég, az emberek…

Kifacsart citrom a lelkem, leve végigfolyik, felmarja sebem, szememből a könnypatak, a zuhany alatt szilánkosra pattognak szét az üvegfalak. Fekszem ágyamon, sebzett madár, szárnyavesztett, már senkit sem talál, mi benne zajlik, szinte mindent kihány, körülötte az éj csendes és sivár. Csak…

Hol vagy? Nem lellek! A földön már senkinek se kellek. Próbálom, ő ignorál, de már semmi se fáj. Bár érezném, bár fájna, a lélek többé beszélgetést nem moderálna, mert nincs hang, elsötétült világ, zuhansz át egy másikba, lelked segítségért már nem kiált, mert nincs már válasz, próbálod, de…

Fáradtan indulnak a reggelek, elnyelnek a szürke fellegek, nincs erőm se szólni, se élni, s nincs erőm már minden naptól félni. Lomhán, lassan lépkedek Új Napok elétek!  5 perc s megy a busz, futnod kéne, de már nem tudsz. Ha lekésed, leszarod, fáradt szemeid nyitva alig tartod, a busz…

Meghaltam. Meghaltál. Odaát egy másik világ vár. Odaát, hol tűz éget de már semmi se fáj, a földön elhagytál, de ott már vársz rám! Vársz rám és lebegünk a térben, sötét füst terjeng s mi egy másik létben szólsz hozzám, itt már nem kell félnem. Csak lebegünk ...és csak képzelem, mert a…