Fáradtan indulnak a reggelek,

elnyelnek a szürke fellegek,

nincs erőm se szólni, se élni,

s nincs erőm már minden naptól

félni.

Lomhán, lassan lépkedek

Új Napok elétek! 

5 perc s megy a busz,

futnod kéne, de már nem tudsz.

Ha lekésed, leszarod,

fáradt szemeid nyitva alig tartod,

a busz indul, szemed fény vakítja.

Tested erőtlen. Késel! - ezt gyanítja.

A Nap elvakít, csukod szemed,

nehéz éberen tartani, fáradt reggelek,

a világban zajok és emberek 

és csak mész érzéstelen,

az embert magadban nem leled,

reggelre éjszakák, hajnalra reggelek,

a napok végigszántanak, lelked órája elpereg.

Már nem akarsz szeretni,elviselsz és elviseled,m

téged nincs ki szeret, ember az emberek között,

idegenként egy idegen világban öntudatlan pörög

és már nincs mit szeress,

eső hullik, a kiszáradt világ nedves,

csak a szem száraz,

az üvegszoba sarkában ülsz és e fura hidegben

belédfagy a bánat.