Volt egyszer messzi erdőkön-mezőkön túl egy különös világ. A fák kopáran nyúltak az ég felé, sötét volt és elhagyatott, így az emberek nem szerettek arra járni. Ezen a vidéken súlyos erők uralkodtak, lények bújtak meg a bokrokban, a fákról baglyok mély hangja búgott az éjben. Aki csak ide betévedt,…

Se gondolkodni se aggódni nem volt időm, ott voltam előtted. A szám száraz, mint a dörzspapír, úgy éreztem, a szájpadlásomon megakadnak a hangok a homokban. (senemittam, senemettem)  Ott voltam nálad, meghallgattál, az egyetlen a héten, aki szánt rám egy kis időt. Elmondhattam az összes…