csak szeretném, hogy tudd : nem létezik. nem úgy, ahogy mi elképzeltük. elképzeltük, mert hittünk valami közös jóban, valami megfoghatatlan reményben....de már akkor is halottak voltunk belül.... én is és tudom, hogy te is. mégis volt egy közös hit, a felhőkről, hogy majd ott találkozunk és integetünk egymásnak, két különálló felhőről.. mert az lesz az otthonunk, ja, igen, és lesz ajtaja és majd kopogunk egymáshoz, igaz?  hát, szeretném, hogy tudd, hogy ez az egész egy nemlétező valami...mert nincs. nincsenek felhők és mi nem oda fogunk jutni..egyikünk se...kurvára nem. sajnos. nem tudom, mit hittünk akkoriban ... talán viccelődtünk...talán így akartunk összeérni...hogy legalább a mennyországban béke lesz ... de nem lesz ... mert a mennyország a maga kis pihepuha felhőivel nem létezik ... érted? sajnálom, hogy összetöröm az illúziót.

és nem arról van szó, hogy ne hinnék... de telt a sok kemény, kiszámíthatatlan, rettegéssel, manipulálással, zsarolással, érzelmi bántalmazással, kőkemény cicaharcokkal teli év ... és lett a komplex-trauma, lett egy személyiségzavar, lett egy ide-oda ingó hangulatzavar...és a felhőcskékről való régi fantáziáink rózsaszín lufijai egyenként durrantak ki ... és hamarosan, ahogy elteltek az évek, a rózsaszín lufik elszálltak..és a valóság vert éket lelkemben, amiből mai napig is a vércseppek csöpögnek és a szívem darabokra van szétszaggatva...és még mindig nem teljesen érzem tőled különállónak önmagam...mert olyan mélyen belém költöztél, nincs az az erős kalapács, amivel kiverhetnélek magamból ... a rettegés vált élettársammá, ehhez társult Szorongás és Szégyen és a Hallgatás és a mindent beterítő Fájdalom .... és az én hitem már jó ideje az alsó világok felé húz..arra, amelynek létezését pedig te tagadod...mert hinni akarod a tuti szép angyalkákat és felhőcskéket meg a mélységesen elbaszott szivárványokat..hinni akarod.. kérdés, akkor is kiállsz e a hited mellett, mikor látod fotón a véresre vagdosott karom...és nagyon jól tudod, hogy miből ered, hogy akkor és ott mi okozta...hiszed így is a felhőcskéket? velem ott tuti nem találkozol, az hétszentség...

sőt, nincs más út....velem jössz, hozzám társulsz és az ördög kacagása hallatszik, miközben magába húz a fekete tűzben lobogó világ.... tudod, igen, jó ideje ez létezik....

uhm.... kiröhögöm a régi énem, az angyalkákkal meg az elbaszott reménnyel és szivárványokkal, a faszt, akkor még nem láttam a valóságot, nem akartam érzékelni, belemenekültem a buzi spirituális és vallási elképzelésekbe...de hogy az igazamat erősítsem, ahogy a dobos transz utazás működik, ami igenis, levisz az alsó világokba, létezik...mindegy, hogy képzeljük, minek nevezzük.. bár a dobos transz alsó világa nem éppen ez,  de nevezhetjük pokolnak is...ha pedig annak nevezzük, egészen máshogy alakul a belső kép....

az Ördög felkacag és ott állok előtte, most még csak én egyedül, majd megjelensz mögöttem te is, magunkkal hozzuk fentről a mézízű, illatos tavaszt és a vad kacagás magával ragad...