Az egyik rajzteszt testképzavart mutatott a 2 hónap zárásakor. Biztosan látható sok minden egy emberábrázolásból, hogy az ember hogy is van, magával.

Ismét előjött, egy - közel se romantikus - mégis valentinnapra vett regény és közben a sok szexuális fantáziálás.

- Ez időről időre előjön. Ilyenkor nem tudom eldönteni, vágyik e hasonlóra, vágyik e több, másféle, szexuális tartalmú érintésre - mondta.

- Csak olvasom. Jó olvasni, de ennyi. Nem gondolom, hogy ettől még én rá lennék indulva vagy vágynék hasonlóra. Csak jó olvasni, ennyi - gondolkodtam el a kérdésen.

Minden ott kezdődik, hogy önmagát meg meri e érinteni, mindenféle hátsó tartalom nélkül. Hozzáért e valaha a melléhez... bekente e valaha az arcát krémmel... nem!!! A testápoló. Próbáltam. Nem. A beszélgetés irányba lett állítva.

Ott kezdődik, hogy az ember el tud e menni uszodába...vagy a strandra ... le tud e vetkőzni fürdőruhára. Sok éve nem.

Vagy masszázsra. Ott se kell teljesen levetkőzni...csak alsóneműig. Ja?? Hogy csak addig? Hát nem. Tuti nem.

Áll az ember a zuhany alatt, nézegeti, megérinti a karját. Első gondolat: bőrátültetés.

Ami fiatalon zavaró, a bőr milyenségében zavaró, az később is zavaró.

Nincsen szeretet. Undorító az egész, a tükör torz és soha a büdös életben senki nem fog ehhez hozzáérni.

Persze felszín alatt villognak a régi emlékek a próbafülkében. Az anyai megalázások. - Kövér vagy! Benned semmi akarat! Nézz meg engem!! Van, hogy egy almát és egy joghurtot eszek egész nap...vagy oh, hát, igen, sokat kell inni és ha sok vizet iszol, az épp elég és nem vágysz enni. Attól fogysz, amit nem eszel meg. Kamaszkoromat éltem, ő pedig az abnormális napi 6-szori mérlegelés éveit. A visításokat, amikor mosdó után mért meg a jajjpedigmacsakvizetittam és az fél kiló. Jajjmertmacsak ... egészséges világ egy kamaszlánynak. Főleg aztán ugye, nyáron, csak késő este sötétben szabad menni futni. Jujj, meg fognak látni ismerősök. Jujj! Borzasztó! De tényleg! Röhög a májam! 

A lány áll a próbafülkében megsemmisülve a huszadik farmert próbálva a sírás szélén ... és a cuccok csak jönnek... újra és újra, felsők tizesével, színes, fodros, istenkinja, szoknya - mert legyél már lányos, sportosan nőies meg istenkinja - mindent megteszel, csakhogy ő örüljön, hogy kibaszottul olyan legyél, akit amilyet ő szeretne _ mert ha olyan leszel, ha eléred a külső elvárásait, majd szeretni fog. Faszt fog szeretni. A külsőség az csak az egyik elbaszott ága a dolgoknak, a teljesitménykényszer a másik elbaszott irány. Hiába hajtasz, hajtod magad darabokra, a kortizol az egekben, álmatlan éjszakák, szorongva hajtó nappalok, nincs megállás, 10 perc sincs, vasárnap már szenvedni a reál szorgalmin, hogy tartsd a 3-ast, mert amúgy a 4-es már magában is a szégyen alja. Hiába viseled el a próbafülkében a sokezredik cuccot is a sokezredik megalázással, sose érsz fel hozzá. Kullogva mész utána, mint valami gyenge és elnyomott lány, aki lihegve megy az anyja nyomában, remélve, na majd most. Nem, mindig újra ugyanaz és ugyanaz a kör. A farmerok rángatása, a kövérség, a csipkedés, a rángatás, kb belerángatás, felsők, így csipked - úgy csipked...és mikor orditani kellett volna vele, hogy fejezze be ezt a szart, amit művel, egészen addig húzza az ember, míg a próbafülke, a test-szégyen és a bántó neonfények masszív pánikrohamot váltanak ki. Fizessen, fizessen ki mindent, megint azt hitte, jót tett velem. Újra és újra csak a sárba nyomta az önképem és a testképem, de lett pár jó cuccom...vágyott rá, hogy engem is érdekeljen a divat meg a kurva sok ruha. Mivelhogy rosszul vagyok magamtól, sose érdekelt, ma se érdekel és a shopping se érdekel. Teszek rá magasról.

Azt hitte, mindig azt hitte, ez nekem kurva jó. A sok alázás és testhatár ezerszeres megsértése után, a neonfényekben kialakult pánikos sírógörcs után pedig még ugye az a szar és szégyenteli, aki sír.

Hát, elárulom, minden lány sírt volna a helyemben. Sőt, mellette egyenes út lett volna az anorexia is, elnézve azt, amit magával művelt. Persze, ha anorexia  _ volt is, nem kevés gond, amiket észre se vettek. Magasan tettek rám, egy anorexia is elment volna észrevétlen a sorban. Végül is, valószínűleg ők se könnyen vetkőznek és mennek az uszodába vagy a strandra. Főleg az anyai testet érintő megjegyzésekkel karöltve.

Az érintés pedig: eljutsz odáig a szülőkkel is, hogy hozzád ne merjenek érni.

Elég sok fájdalom kísért máig is _ fájdalom is _ másféle is _ és egyéb más helyzetekben _ lsd.: próbafülke : a testem rég megszűnt az én testem lenni, megengedtem, miközben ellökdöstem volna magamtól a picsába.

Máskor meg odacsapkodtam, mikor nem viseltem el tovább és senki sem lépett fel ellene _ magam voltam a harcban _ a hajtépések_ a karmolások _ a cicaharcok.

Megölelhetlek? Nem. Kibaszottul nem. 

Talán így idős korára rájött, hogy miért.