Több hónapnyi kihagyás után újra megpróbáltuk. Megpróbáltam. Én megpróbáltam. Én vagyok képtelen huzamosan illeszkedni bárki emberhez bármiféle kapcsolatban. Legyen az családi, legyen az baráti, a triggerek sorban jönnek, egyre veszélyesebbek és rátesznek egy útra... ami tőled indulva ismét a Semmibe vezet. Mondanám, hogy szükségem van emberi kapcsolatokra - hisz ugyebár kapcsolatban gyógyulunk és kapcsolatban sérülünk - Vajon miért érzem azt, hogy egy halovány percig se gyógyulok a kapcsolataimban? Belemegyek, újrakezdek, már ahol látom reményét, újrakezdem, remélve, hogy most már jobb lesz vagy könnyebb. Nos, egyáltalán nem jobb.
SE VELED - SE NÉLKÜLED! - tartja a mondás és ez tökéletesen igaz, nemcsak párkapcsolatokban, bármiféle egyéb kapcsolatban is. A testvér nem barát, még kevésbé testvér, a szülő nem szülő hanem valaki rég elidegenedett távoli ismerős. Karácsonykor egy asztalhoz ülünk és hiába is, tapintani lehet a feszültséget. Kérnék egy pohár bort, de nem lehet a rengeteg esti gyógyszer miatt. Az esti nem egy és nem kettő. Meg kell állnom a piát, köztük, abban a feszült, idegen csendben. Hárman próbálnak körülöttem mindenféle noname témákkal túlbeszélni, mert persze beszélni kell, nagyjából a SEMMIRŐL. Én pedig nem megyek bele többé a verbál-harcba.
Szóval ... minden is meghatározza életünkben a kapcsolatokat. Ha azok nem biztonságosak, ha nincsenek egyensúlyban, ha ott van kismillió trigger...amikor nem akarnak bántani, mégis sikerül... amikor egy utolsó tiszteletre nem méltó hazug féregként masszív zokogás és önutálat vesz rajtad erőt, a következőt mondod magadnak: Kinek van erre szüksége? Kinek van arra szüksége, hogy az emberi kapcsolataiban egyre rosszabbul legyen? Senkinek. Emberfia a világon nem érdemli, hogy egyre szarabbul legyél miatta. Nos. Ez az instabilitás, instabil érzelmek, instabil kapcsolatok - üdv a Borderline-világban!
Egyiktől megszabadulsz, a másikkal újrapróbálod. Önmagad zavargásaival küzdesz, miközben vágysz is rá de el is löknéd. Üdv a Borderline - végletességben, splitting-nek is hívják, illetve fekete-fehér gondolkodásnak. Vagy ez vagy az, közte nem létezik semmi. Nem létezik "laza kapcsolat" , nem létezik az élet. Vagy mély vagy semmi. Volt egy születés és lesz majd egy halál. Egyiket bánod, másikat várod. Mit kell neked ebből a világból kiszedni, érezni? Az emberek...kinn ...és benn, benn a nagy masszív üresség, benn, ahol rendszeresen Senkivel találkozol. Kinn, kinn a Valakik, kinn a félelem, kinn a lökdösődés, a szorongás, a pánik, a paranoia. Közte pedig a Semmi.
Szóval hát újrakezdtem Valakivel, aki sokáig, jelentett Valamit.Aztán valahol minden megváltozott. Poénkodó, vicceskedik és persze kurva laza, olyan, amilyen én sose leszek. Merevebb vagyok és lelkileg kevésbé rugalmas. Folyamatosan a maszkolást érzem. Azt, hogy illeszkednem kell az ő világába, alkalmazkodni, válaszolgatni, pörögni, ahogy ő fütyül...csak én nem így működök, hogy a semmin is poénkodok, amikor semmi hangulatom elviccelni az életet. Persze, nehéz nem a poénnak élni és akik járatosak bennem, azt állítjak, van humorom...csak hát, nagyon ritkán mutatkozik meg. Főleg akkor nem, amikor bele vagyok kényszeritve a masszív poén-áradatba, amikor én .... és akkor jobb esetben jön a maszk, rossz esetben fogom magam és egy időre egy könyv javára kilépek a beszélgetésből, legrosszabb esetben nincs tovább. Megszüntetem magunkat újra. Nem állítom, hogy ez egy vidámka dolog, mert nem az, de a zavaros szívemnek valamilyen szinten jut egy kis béke. Lehet nem sokáig, lehet ha beengedem, eluralkodik a magány....
de, szokták mondani, ha egyedül, magányban nem, akkor nem tudsz kapcsolatban sem létezni - valahol olvastam. Amúgy se tudok. Teljesen más 6 hétig együtt lenni egy kórházban. Látjuk egymás mindenféle állapotait. Tőlem nem ritkán extrém szinten , az éjszakáimat, a zuhanásaimat és a pörgéseimet és én őt. Nyugodtabb. Rendezettebb. Tisztább gondolkodású. Nem olyan szélvihar, mint az én lelkem.
Megszüntet, újrakezd, megszüntet, újrakezd, ép ember ebben totál megkattan és ha őszinte akarok lenni, sokszor én is, de ... lehetséges, hogy nincs mit tenni. Minden ilyen működési, viselkedési, érzelmi, kötődési fos szarsággal együtt kell élni. Már doki is megmondta, ez van : együtt kell élni vele. Óriási.
Ha tehetném, más lennék. Tisztább. Nyugodtabb. Stabilabb. Kevésbé viharos belül. Ez van, ilyen vagyok.
