Meghaltam. Meghaltál.

Odaát egy másik világ vár.

Odaát, hol tűz éget de már semmi se fáj,

a földön elhagytál, de ott már vársz rám!

Vársz rám és lebegünk a térben,

sötét füst terjeng s mi egy másik létben

szólsz hozzám, itt már nem kell félnem.

Csak lebegünk ...és csak képzelem,

mert a valóságot felfogni fájó érzelem.

Tudni, hogy van más tér,

és odaát minden él,

és reméli, élhet még kapcsolat,

romok között kísértő szellemalak,

mely mostantól Te vagy, 

nekitapadok az üvegfalnak,

szeretnélek, de már nincs kapcsolat,

elvadult magányban futok neki éjjelnek, nappalnak,

nem itt élek, ha mégis, az árnyak bekebeleznek,

felfalnak,

éjjelből hajnal,

szívzakatolva futok neki és újra nappal van,

majd újra éjjel.

MEGHALTÁL. MEGHALTAM.