Sírok Neked, csak Te vagy mellettem, élettelen plüssnyúl, lelkem meztelen, ordítok és beléd hányom fájdalmam, napok óta vagyok láthatatlan, és a szó elszáll, a kapcsolat megválaszolatlan, napok telnek s én egyre csak várok. Kire? Egy emberre? Egy szóra? A túl messzire?  .. és mikor nincs szó…

Az óránk ismét az emberekről szólt. Késői kötődésekről, az egy évvel ezelőtti osztályos kezelésről, arról, hogy bár nagyon nehéz volt az ottlétem, ott mégis voltak emberek ... és hiába vagyok magányos típus, ott benn hetekig éltünk együtt. Most pedig hiányoznak, ők, ők hiányoznak, mert ott volt időm…

Mindig is éreztem, hogy az életemben minden KÉSŐN  jött. Nem dacoskodtam kisgyerekként, nem volt normális kamaszkorom se, az a tipikus (Milyennek is kell lennie egy kamasznak??) . Nem lehettem igazán tizenéves, mivel anyám uralma alatt éltem, egy beteg dysfunkcionális környezetben. Ezt persze…

BEVEZETÉS: Eltelt két hónap, majdnem három. Még emlékszem, mennyire mondogattad ezt a csoport témát, menjek be valahova vagy neked mindegy is, bárhova is csak menjek csoportba, merthogy - így gondoltad - a szociális készségeim csak a csoportban fejlődhetnek. Emlékszem, mennyit vívódtam akkoriban és…