Mindig is éreztem, hogy az életemben minden KÉSŐN jött. Nem dacoskodtam kisgyerekként, nem volt normális kamaszkorom se, az a tipikus (Milyennek is kell lennie egy kamasznak??) . Nem lehettem igazán tizenéves, mivel anyám uralma alatt éltem, egy beteg dysfunkcionális környezetben. Ezt persze terápián kívül senkinek se mondom, mert tapasztalat szerint volt tanáraim, vagy mások, akik ismerik anyámat, azt az arcát ismerik, amit a külvilágnak mutatott. Anyám folyamatosan egy szerepjátékot játszott. Volt a gyógypedagógus és a jó szakember, volt az anya, és volt egy arca otthon, folyamatában csinált ki lelkileg, mentálisan, fizikálisan. Megcsúszott a kamaszkor. Túl sokat csúszott. 20 éves korom után kezdtem ellenállni, bevágni az ajtót, üvölteni és hát, ez neki új volt. Ekkor kezdtük fizikailag is bántalmazni egymást, én önvédelemből ütöttem, ő meg szétkarmolt vagy a hajamat tépte. FASZT A KAMASZKORBA. HISZEN, NEM LEHETETT, SOHA NEM LEHETETT AZOKAT A FEJLŐDÉSI PONTOKAT MEGLÉPNI. A szobám nyitott tér volt, jött és ment, és beszólt és mérgezett és nem volt más utam, mint elviselni. Sose lehetett magánéletem. Minden szarban ott volt, mert ott kellett lennie, minden szarban. Hova megyek egyetemre, mit hogy csinálok és persze a pasiügyeim is.
17 évesen jött az életembe Krisz. Mikor pár év után már alig-alig tartottuk a kapcsolatot, anyám is, nagyanyám is, hogy jajj mert Krisztián, ti még egyszer ..... Aztán miután a sokadik - ha más nincs - elven újra találkoztunk, Krisz kifejezetten erőszakos volt szexuális utalásaiban. Elmondtam anyámnak, persze semmi köze nem lett volna hozzá. Jajj, mert ő a normális, mert pasiból van. Jól van baszdmeg, én meg öklendezek és elhányom magam attól amit művelt velem és elvárta volna az én viszonzásom. Ja, hogy ezt így a pasik elvárják? Hogy tövig? Hát jó, akkor jobb is ha örökre elbúcsúzunk.
Ezek után is - társkeresőkön - anyám ott állt mellettem és leste a gépnél, milyen pasik vannak - már paranoiasan figyeltem akkor is, mikor néz oda, ha ott van mögöttem..... ezek után is jöttek pasik, kávék, erőszakoskodások, menekülések, remegések - amiről persze nem anyámmal beszéltem, mert addigra már tudtam, nem áll mellém. Sokszor nagyon rosszul voltam, de rájöttem, hogy mint anyára, mint nőre nem számíthatok. MERT A PASI A NORMÁLIS, ANNAK LEGALÁBB VANNAK VÁGYAI. MINDIG ÉN VOLTAM A LANYHA, A LANGYOS, VÁGYAK NÉLKÜL. Tudjátok mit? Valóban sose voltak igazán szexuális vágyaim. Se 18 évesen, se 28 évesen, se később. Sose tudtam normális működő barátságokat, párkapcsolatot kialakítani. Persze akkoriban még pasikban gondolkodtam, vagyis heteroként gondoltam magamra. Ha mégis bármi alakul, az hetero kapcsolat.
Persze kora kamaszkoromban éltek bennem a lány öltözőben leszbikus gondolatok, de hát kinek nem, erről sose beszéltem senkinek.
Anyám egyszer nekem szegezte a kérdést: LESZBIKUS VAGY? HAHAHAHA - KINEVETTEM. ÉS? MI VAN, HA IGEN?
Anyám mindig főleg kamaszkortól kezdve igyekezett nőnek nevelni. Mindent meghatározott. Az ő fodrásza vágta a hajam, ő mondta meg, milyen legyen, ő öltöztetett, néha tanított sminkelni aztán erővel dörzsölte le rólam az alapozót - még mindig érzem, durva volt, máskor rúzsozgatott és kontúrozgatta a számat. NEM IS A LÁNYA VOLTAM, MINT EMBERI LÉNY, HANEM VALAMI KIBEBASZOTT JÁTÉKBABA, MANAPSÁG AZT MONDOM, KIRAKATLÁNY, ARCTALAN, ÉRZÉSTELEN, FORMÁLHATÓ, HA NŐNEK AKAROM FORMÁLNI, NŐ LESZ.
Emlékszem, régen mennyire fiús voltam. Általános iskolában toltuk a porban a kosárlabdát, később is utáltam a szoknyát, elhánytam magam a lábamtól és a nyári 35 fokban is hosszú farmerban jártam és járok.
Akkoriban hosszú hajam volt, festettem a szemem, a szempillám - addig amíg rá nem jöttem, hogy a semmin is elsírom magam, évekkel később és folyik le rólam a smink - de míg otthon éltem kellett, mert anyám mindig azt mondta, smink nélkül olyanok vagyunk, mint a hullák. Mármint ő és én. Kibaszottul egyek voltunk évekig, sose lehettem az, aki akartam lenni, önmagam, önazonos.
Már az egyetem végén jártam, mikor megjelent az életemben Balázs. Alig értünk az 1 éves fordulóhoz menekültem. Menekültem előle, anyám elől, a folyamatos elvárás elől, hogy szexeljek. HA NEM FEKSZEL LE VELE, EL FOG HAGYNI. HA NEM HOZOD FEL BEMUTATNI, EL FOG HAGYNI. MENNYIRE TUTI BORDERLINE VOLT ANYÁM IS. AKKORIBAN MÉG MESSZE ÁLLTAM ETTŐL, DE VOLTAK JELEK. AZTÁN MENEKÜLTEM A BALATONIG, CSOPAKIG, PASI ELŐL, ANYÁM ELŐL, NYOMÁS ELŐL, ELVÁRÁSOK ELŐL. Ez volt az utolsó valódi alkalmam, hogy bármi is történjen szexuálisan. Valamik történtek de konkrét aktus nem. Sohasem. Rövid időn belül szakítottunk. Én megkönnyebbültem, anyám sírt-rítt, leszartam, én csak menekültem.
Több év eltelt, mikor bent Tündérhegyen az egyéni terapeutám 2 alkalom után - megkérdezte : Akkor maga szűz??? Hát már jóval 30 felett voltam és hát kapkodtam a levegőt, mit válaszoljak. Anyám mindig azt mondogatta, ha 30 felett is szűz vagy, már nem fogsz kelleni senkinek. Volt az évek alatt egy halálesetre adott reakcióm miatt olyan is, hogy - te sose leszel szerelmes, mert képtelen vagy ilyen erős érzelmekre - és én elhittem és azóta se volt senkim. Egy kutyával élek csupán együtt, és az állatot nem adnám fel senkiért sem és semmiféle emberi vagy párkapcsolatért.
Aztán megjelent az életemben a borderline, időközben a hosszú hajam - miután hajformát vágattam - félhosszút - amit anyám faszán leutánozott - MONDOM, HOGY BETEG - IJESZTŐ VOLT AZT A HAJFORMÁT VISSZALÁTNI - szóval levágattam, RÖVIDRE - FÉLOLDALASAN - EGYIK FELE GÉPI VÁGÁS ÉS ÍRTÓ RÖVID - ÉS EZ EZ SOKKAL JOBBAN ÉN VAGYOK - néha előfordult egy-egy vörös vagy vöröseslilás melír - ami megint szárnypróba volt - sok tizenhat-hét éves festeti a haját , borderline-osoknál jellemzőek a színek, a piercing, a tetoválások, folyamatosan keressük belül azt, AKIK IGAZÁN VAGYUNK.
EZ PEDIG A SZEXUALITÁSRA IS IGAZ. NORMÁLIS ESETBEN MÁR 20 ÉS 30 ÉVES KOR KÖZÖTT TUDJA AZ EMBER, HOVA VONZÓDIK, NOS, ÉN NEM TUDTAM ÉS MÁIG SE TUDOM. TALÁN MERT SOSE ÉLHETTEM MEG AZT, AKI VAGYOK, HOGY MAI NAPIG BIZONYOS RUHADARABOKNÁL TUDOM, HOGY NA EZT IS ANYÁM VETTE:: HOL VAGYOK EBBEN AZ EGÉSZBEN ÉN????
ANYÁM ELŐTT VOLTAM MÁR AUTISTA , ÉVEKIG, LESZBIKUS ÉS KI TUDJA, MÉG MIKET LÁTOTT BENNEM. KÉRDEM ÉN : HOL VAGYOK EBBEN ÉN? MÉG MINDIG KÉRDEM MAGAMTÓL: KI VAGYOK ÉN? SZEXUÁLISAN IS: MILYEN VAGYOK ÉN?? MIVELHOGY RENGETEG ELÍTÉLÉSSEL SZEMBENÉZTEM ÉLETEM SORÁN, NEM LEHETEK AZ, AKI. ELŐBB VAGYOK RÖVID HAJJAL SMINK NÉLKÜL, MINT A HOSSZÚ HAJÚ, KIFESTEGETETT, SZEMFESTÉK-LESÍRÓS VAGY ÉPP A KONTÚROZGATOTT SZÁJJAL, AMIT CSAK ANYÁM JÁTSZOTT A ZSÓFI BABÁVAL. ANYÁMNAK SE VOLT GYEREKKORA BASZKI, AMENNYIT ELJÁTSZOTT VELEM, MINT VALAMI KURVA JÁTÉKBABÁVAL.
A napokban történt, hogy éjjel, már az ágyból írogattam a pszichológusomnak ezekről, a nőiségről, anyámról és nem tudom, honnan jutottam el a leszbikusságig, és ÚGY GONDOLOM, CSUPÁN AZÉRT MERTEM ÍRNI A LESZBIKUSSÁGRÓL, MERT HOGY TELE VOLTAM TOLVA AZ ESTI GYÓGYSZEREIMMEL ÉS MÁR KÁBA VOLT AZ AGYAM. FÉLIG MÁR ALUDTAM, DE ÉBEREN - ÚGY HISZEM, HASONLÓ ÁLLAPOTBAN, MINTHA VALAKI SOKAT PIÁL ÉS GÁTLÁSTALANUL MINDENRŐL IS ELPOFÁZZA MAGÁT - LEÍRTAM NEKI, HOGY LEHET, EGY NŐ JOBBAN MEG TUDNÁ ADNI NEKEM, AMIKRE VÁGYOK, VAGY FELOLDHATNA, VAGY, ..... VALÓJÁBAN KI TUDJA. PERSZE EGY LESZBIKUS KAPCSOLATBAN OTT LENNE A HÁTTÉRBEN AZ ANYASEB. MINDIG IS NŐKBEN KERESTEM AZT A PLUSZT, RÉGEN VOLTAK IS PÓTLÉKOK, EGÉSZEN ADDIG MÍG AZ EGYIK PSZICHOLÓGUSOM IDŐRŐL IDŐRE MEG NEM TANÍTOTT ARRA, HOGY AMI NEM VOLT, AMI ELVESZETT, VAGY ÉPP SOSE VOLT MEG, AZ SOHA. SENKIBEN. SENKITŐL. NEM LESZ MEG.
ITT SZŰNTEM MEG ANYÁT KERESNI MINDENKIBEN, AKIVEL ÖSSZEHOZOTT AZ ÉLET, AZTÁN RÖVIDEBB-HOSSZABB IDŐSZAK UTÁN MÉGIS ELVÁLASZTOTT.
ITT ÁLLOK MAJDNEM 40 ÉVESEN ÉS TELEGYÓGYSZEREZVE, KÁBÁN, SZERHATÁSOK ALATT POFÁZOM EL MAGAM A LESZBIKUS GONDOLATAIMRÓL....AMIRŐL TUDATOSAN NEM BIZTOS, HOGY BESZÉLEK, TERÁPIÁN SE. ITT VAGYOK MAJDNEM 40 ÉVESEN ÉS FOGALMAM NINCS A SZEXUÁLIS HOVATARTOZÁSOMRÓL.
FOGALMAM NINCS.
