Hol vagy? Nem lellek!

A földön már senkinek se kellek.

Próbálom, ő ignorál, de már semmi se fáj.

Bár érezném, bár fájna,

a lélek többé beszélgetést nem moderálna,

mert nincs hang, elsötétült világ,

zuhansz át egy másikba, lelked

segítségért már nem kiált,

mert nincs már válasz,

próbálod, de esélytelen, így fordítasz hátat,

és keresed a halottat,

írod és magad vagy

és a szellem:

Itt vagy mellettem? Már nem érzem hiányod,

egy részed sírva kiáltana de már nem kiáltod,

az érzés benned szakad, egyszer majd kihányod,

és az üvegfal pattan szilánkosra,

elvakít a fény, érzékeny vagy a világosra,

alattad a padló apró vérpöttyös,

ignorál mindenki, nincsen már örömöd.

Egyre csak belül magadtól kérdezel:

Ember maradsz így is vagy tán nem is létezel?

Éled fel benned a szellem és már nem kérdezel.

Embertelen, nem érzel, többé nem létezel.