Kérlek, maradj mellettem! Kérlek, ne hagyj el! - üvölti bennem a kisgyerek. Miközben pedig mindent megteszek, hogy megszabaduljak tőled. Cseten már rég letiltottalak, a telefonszámod, a neved már rég kitöröltem, következő körben megszabadulok az összes emailezésünktől. Ez a terv. Kitöröllek az életemből.

Tegnap este néztem egy filmet. Egy makulátlan elme örök ragyogása. Arra gondoltam, bár létezhetne ez a technika a valóságban is, az agy monitorozásával és egy fejre helyezhető sapkaszerű gép segítségével követni az emlékeinket és sorban törölni mindent. Elmondani az őszinte gondolatokat, miért akarom xy-t törölni és kimondani: Törölni akarom. Reggel pedig úgy kelni, hogy semmi, még csak halovány emlékfoszlány se maradt a másikból. Felkelünk és újra kezdjük ugyanazt a napot, amit a megismerkedésünk előtt elkezdtünk. Ez lehet egy közepesen hosszú párkapcsolat, vagy akár egy több mint 10 éves közel se állíthatóan stabil .... minek nevezzem? Nevezhetem barátnak? Vagy ismerősnek? Anya pótléknak? Mindegy. Van, ami annyira heves és impulzív és belül pulzáló, hogy még csak párkapcsolatnak se kell lennie..... TÖRÖL. TÖRÖL. TÖRÖL. Szeretnék egy ilyen gépben elaludni, egy gépben, ami töröl mindent, töröl minden kapcsolódó érzést, emléket és kiszámíthatatlanságot. Mert hogy van az, hogy egyszer támogat és szeret, elfogad mindennel együtt,  aztán meg meg már nem bír elviselni? Nem szabad senkihez se kötődni, ragaszkodni. SENKIHEZ.  Sose volt és igyekszem, hogy sose legyen "kedvenc emberem", mert ő se volt az, mégis úgy pulzál bennem az egész....

Így telt a hétvége. Pikkpakk, tönkrevágott. Ittam, bort, ez még péntek este és hajnalban írt vissza valami emailemre, amire már lehet belül reméltem, hogy sose fog. Mégis vártam , hogy írjon és persze, féltem is tőle.  Féltem tőle, mi lesz így, mi lesz velünk, mert most izzok nagyon és leírok neki mindent tutifaszán. Arról, hogy nem férek bele az életébe, arról, hogy a karácsonyi csoda az max egy hónapig tart. Aztán???? Hova tűnik a szeretet? Újra elutasítjuk és kicsináljuk egymást? Persze, közölte, hogy érzelmi zsaroltam - persze, előfordulhat, én se veszem észre, amikor ilyen impulzív meg már kába vagyok a piától. Meg, hogy amikor megismert, 10 éve is borderline-os voltam ( csak csendben, megbújó) , de EGÉSZEN MÁS. Ugyanaz a duma, mint amit I. magyarázott. Egyre inkább ott van rajtam a nyomás, hogy ahogy telnek az évek, ROSSZABB VAGYOK. VAJON A BORDERLINE TESZ MINKET EMBERILEG ROSSZABBÁ?  Más meg erősíti bennem, hogy ÉRTÉKES VAGYOK. ROSSZ VAGYOK. ZSAROLOK. MANIPULÁLOK, NINCS BENNEM EMPÁTIA, UTÁLOM AZ EMBEREKET ÉS EGY SZOCIÁLIS FOSTÖMEG VAGYOK. De hogy működhetnék szociálisan jobban, ha mindenkivel minden kapcsolatom szarrá megy ? Még azzal is, akiről úgy tudtam, hogy a BORDERLINE-NAL EGYÜTT SZERET ÉS ELFOGAD. Most pedig közölte, hogy nem fog már elolvasni semmit, nincs ideje ( ja azt tudom, csak karácsonykor van idő a másikra, januártól újra dögöljön meg mindenki) ,DE NINCS MÁR  ERRE EREJE SE. KÉSZ. ENNYI. Szarrá ment minden. Már nem bír elviselni ezzel az egésszel és már nem is szállt fel a hullámvasútra, ott hagyott egyenesen sikítva rohanni a mélybe, ahogy szokott, mindig ott hagy. Nem is érti valószínűleg mivelhogy a gyógyszerek miatt van meg "jobban belebasznak a gyógyszerek ebbe az egészbe" - csakhogy nincs gyógyszer egy személyiségzavarra se - szóval nem érti a legbelsőbb lényegemet. Hogy szeretem. Hogy minden porcikám remeg a kapcsolatért, amit aztán pár email-lel végleg szarrá baszunk. Tanácsolgatja a varázsgombát meg hogy szívjak füvet. NO WAY! 

Szóval, hát, eljött az idő. Letöröltelek az ismerőseim közül. A lelkem elgyászol.Több embert és kapcsolatot elgyászolt már, nem új neki a helyzet. Ha nem tudsz elviselni, nem érted a lényegi működésem, felesleges ezt már így folytatni. Szerettelek, de a szeretet egyre jobban érzem, hogy a karácsonyi időszakra jön csak vissza, majd jön a tavasz és a nyár és én ismét önsértek és azt tervezem, bemegyek a kórházba. Hogy megszabaduljak kicsit a munkámtól, megszabaduljak az életem instabilan szakadék felett kilengő kapcsolataitól, attól a maradék 0  -2 tartományban, ami még létezik, mert élő, élénk emberi kapcsolat nem létezik.

Csak fekszek az ágyon hétvégéken át. Nincs senkihez szólnom, ha meg szólok, pikkpakk tönkrebaszódik körülöttem minden és a 2 pohár bor épp annyira bassza szét az agyam, hogy jönnek a gáz álmok a családommal meg a már szerintem 2 éve is halott nagyanyámmal, majd felkelek, majd némán ülök és nézem az ablakon át a mozgó faágakat és faleveleket és felfogom, hogy vége veled is mindennek. Aztán csak fekszek, aztán némán bambulom a filmet, amiben Clementine élénk, kreatív személyisége magával ránt. Borderline karakter. Lehet ilyen is. Tetszik a mindenféle színű hajával, hogy leszarja, ki mit gondol róla, hogy bevallja, hogy ő belül kusza lány és vele nehéz .....

és megpróbálják törölni egymást egymás emlékezetéből és végig a nagy hullámzások, viharosságok, a tipikus hullámvasutak és mégis, mégis győz a szeretet, vagy szerelem vagy mi.

Rám pedig rám szakad a hajnal és nem tudom tovább benntartani a spirálban forgó-pörgő kimondatlan gondolataimat, hullámzó érzéseimet, alig elkezdek a pszichológusomnak írni, sírva fakadok. Gyűlik a könny, elfullad a mellkas és írásban is alig bírok belekezdeni, majd próbálok közvetlen, a közepébe, arról, hogy egészen ZAVART VAGYOK, hogy milyen voltam neki(k) 10 éve mikor megismertek - AKKOR IS BORDERLINE VOLTÁL - MONDJÁK ŐK, EGYMÁS UTÁN, UGYANAZT - AKKOR IS BORDERLINE VOLTÁL, DE MÁS -  persze más, 10 év alatt rengeteg változás végbemegy a lélekben, folyamatosan járok terápiára, teszek magamért - ÉS BÁR A BŰVÖS 40 UTÁN AZT ÁLLÍTJÁK, CSÖKKENNEK A TÜNETEK - 3 ÉV MÚLVA 40 LESZEK ÉS EGYRE CSAK ROSSZABB EMBERNEK ÉRZEM MAGAM.

ROSSZ VAGYOK. HA SZERETEK, HA RAGASZKODOK, AKKOR LEHET, IGEN, LEHET, HOGY ZSAROLOK..... IGEN, LEHET, HOGY 0/0 BENNEM AZ EMPÁTIA ÉS A MINDENNAPOK EMBERI FOS HELYZETEIT UTÁLOM. CSAK SÍROK ÉS SÍROK ÉS KÉSZTETÉST ÉRZEK, HOGY BÁNTSAM MAGAM ÉS AZTÁN LEÍROM ANGOLUL IS MINDEZT CSOPORTBA, DE OTT SE NYEREK SEMMI REAKCIÓT.

VAGYIS CSAK ÜLÖK A SAJÁT SZAROMBAN, BEVESZEM A GYÓGYSZERT, MÁR LASSAN HAJNALI 2 ÓRA, AZTÁN FÉL 3. ÖNSÉRTEK. MERT ROSSZ VAGYOK. MERT MEGINT ELVESZÍTETTEM EGY EMBERT ÉS EZ MÁR NEM AZ ELSŐ, ÉS NEM GONDOLOM, HOGY MAJD KARÁCSONYRA FELLAZULOK, MERT MÁR LÁTOM, A KARÁCSONY AZ A TÖMÉNY KAMU ÉS SZERETET-DRÁMA......VALÓSZÍNŰLEG MINDENHOL MINDENKINÉL. GÉP ÉS MINDEN TECHNIKAI SEGÍTSÉG NÉLKÜL IS PRÓBÁLOK TÖRÖLNI. FEJEMRE TESZEM KÉPZELETBEN A SISAKOT ÉS A SZÁMÍTÓGÉP OTT MUTATJA AZ AGYAMBAN SZÁGULDOZÓ EMLÉKEKET ÉS KÖZBEN TÖRÖL. TÖRÖL. TÖRÖL. MINDENT. ISMERETSÉGET. TELEFONSZÁMOT. CSETET. EMAILT. MINDENT.

HAJNALBAN LASSAN VILÁGOSODIK , 4 ÓRA IS LEHET, NEHEZEN PIHENEK EL. MAJD KORA REGGEL ARRA KELEK, KIVÁGÓDIK AZ AJTÓ. AZ ABLAKOM NYITVA ÍGY A SZÉL KIBASZTA. FELKELEK. BECSUKOM. KULCCSAL. ELHÚZOM A FÜGGÖNYT. VISSZAFEKSZEK. MÁR DIREKT NEM EMLÉKSZEK, MIK, APRÓ ÁLOMKÉPEK CIKÁZNAK DE MOST NYUGODT VAGYOK. NYUGODT. A GYÓGYSZER HAT. TÖBB VOLT A 0-S SÖR MINT A BOR, VÉGRE SEMMI NEM ZAKKANTJA MEG AZ AGYAM.

DÉL IS MÚLIK MIKOR KELEK. A HAJNALRA A CSAPBAN ÁLLÓ DARABOKRA TÖRÖTT BOROSPOHÁR ÉS A KAROMON LÉVŐ HEG EMLÉKEZTET.

ELKÖSZÖNTEM TŐLED. AKKOR IS SZERETLEK.