Itt az Újév és ismét idegen arcok,

szívem zakatol, továbbra se alszok,

belül az Ördög gyújtja be a harcot,

nincs biztonság, se bizalom,

a mindennapok újra felsebzik a lelkemben

a karcot.

Kívül oly sűrű a világ,

a belső egyre zokog, s hogy észrevegyék,

újra és újra kiált,

de odakinn a centrifuga pörget és kihány.

2023! Nehéz voltál, szeretettelen, száraz és sivár,

oly sok volt a veszteség,  búcsú és napról napra a magány,

szótlan, lekapcsolódott. kiégett, és minden nappal közelebb a Halál.

Hiába vágysz rá, egyszer legyen már vége,

fájdalmad bentről kifelé sebzi a penge éle,

és itt van 2024 és minden folytatódik az Új Évben,

a kés megcsúszik kezedben és beléd áll

a faladban keletkező apró résben.

2024 és minden folytatódik,

fáj egyedül, fáj a lét és az ember egyre csak romlik,

hátat fordítani mert hiába a sajnálom és a bocsánat,

a kapcsolat sose újul, hanem darabokra foszlik,

lehet, tán mindent dobhatsz a kukába;

Hol marad a szeretet e nagy világban??

Szótlan, nem beszélhetsz, nem hallják,

és a fa alatt oly sok a TÁRGY, 

de mégis egyedül ülsz az asztalnál,

vér szerinti családban már csak a távolság.

Egymásnak ellentmondó tettek és érzések,

megírni SMS-ben élesben már nem félek.

Durrogások, újévi rettegések,

kurvaanyázások, őszinte vs hamis feledések,

kavarások, dührohamok, tagadásban izzó továbblépések,

nem hiszek többé és jobbat, igazat már nem remélek.

2024: Kezdeményezni továbbra is félek,

mégis napról napra valakit keresgélek,

nem tudom, kit, talán téged.

Töltsd be az ürességem, kérlek! 

Majd újra elmész, én ott maradok, elhagyatott lélek,

szorongva sírok utánad, ismerős arc, nélküled félek,

szeretném, hogy legalább te érts meg, 

húzódó, fájó izmok, testbe tapadt érzések.

Ordítani kéne ki, ami fáj.

Ki vagy? Instabil Önkép, a kérdőjel átjár,

2023-at elsirat és kihány és

a sok mocsoknak sosincs igazán vége.

Talán egy nap rád találok, ki megért, 

kinek számítok,

ki látja bennem a jót is,

így lép át az Ördög a 2024-es évbe.