Csak kavarognak a szavak,
egyre pergőn beszéltem, védtem a falat,
pörgőn beszéltem, te ne szólj:
Össze ne omolj!
A szavak pedig követhetetlenül cikáztak,
agyamban csapongó élmények, gondolatok
tűzcsóvaként szikráztak.
Vajon követni tudtál e?
Túlpörgött a kétségbeesett félő elme
és a szavak szavakra vadásztak,
túltolongtak agyamban, fénylőn vibráltak
mégis a fájó lényeg kimondhatatlan maradt,
megint csak fekszek a beomlott faltörmelékek alatt
és fáj, hogy kezelhetetlen vagyok ,
a bennem élő fekete és fehér alakok irányítanak
és mindent vagy semmit magyarázok.
Csak néznek rám, én pörgök, magyarázok,
cikázó furcsa szavak
káoszban pörögnek bennem a hajnali új nap
kezdete alatt.
