Mikor eldöntöd, makacs és zárkózott leszel, 

érzést többé ki nem fejezel,

mikor eldöntöd, mindent megtartasz belül, 

végül éjszaka éjszakára könnyekbe merül, 

és a szíved egyre csak zakatol, 

hallgatod és az éjszaka magányában már nem falazol.

Egyedül fekszel az ágyban,

az éjszaka leszállt, a szobában sok gonosz árny van,

és egyre csak közelebb jönnek,

szemedből könnycseppek csöpögnek,

és a Xanax és tán még 1 mili Frontin,

az emberek tudod, hogy elítélik,

de ha nem pia, nikotin és fű,

akkor gyógyszer, hisz a lélek nem egyszerű,

kell, mikor az éjszaka zakatol,

szíved dobog, melled nyom,

és nincs már levegő,

kipereg a napod, itt lehet könny-pergető ...

Majd végül ott vagy a folyosón,

s már végre ott magad alá teper a hullám,

a hullám eltemet, viharzik, benn ő vár,

előtte szabad érezni, engedni,

tudni, ő velem van, terem van

magam összeszedni a mosdóban,

a jéghideg víz arcra csuklóra visszahoz,

vérvörös szemekkel megyek vissza,

sikerült érzelmileg elszállni, válthatunk a szóra,

olyan nehéz, de vele van terem,

amúgy Kuss az emberek között a Nevem,

ő ismeri a múltam, a családi zavart,

ő érti ha egy Kuss vagyok s ez felzaklat, felkavar, 

félek, egy nap nem bírom tovább a verbális tolulást hallgatni.

Neved : Kuss!!!! , a benned terjedő vért hagyni kell alvadni,

és nincs már ebben élet.

Szótlan él az ember, s a lélek kikiáltja, ha itt a Vég,

mert mi belül már nem él, néha mégis ég ...

és szétbasznád a világot, itt-ott bele néhány kést.

Csendben izzik benned a veszély,

szétrombolni mindent, nincsen több remény,

csak zaj zaj hátán, elnyomja a külső a belsőt,

vércseppek árasztják el a belső felhőt.