Mereven nézed a sötétet,

érzed, hullámzik, zubog a véred.

Érzel e bármi egyebet? Vagy csak a félelmet éled?

Áramlik benned a vér, dobog a szíved,

érzéstelen de valami történik, folynak a rímek,

miközben a sorok felfalják könnyeid,

napról napra élsz, nincsenek örömeid,

a sorok közé veszel, a történet beszív,

nem érzel, mégis túldobog a szív.

Várva a másnapot, átzuhansz, rohansz.

Milyen lenne egy ponton megállni?

Merre van Provence?

Csak menni és csinálni, érzéstelen élni,

az éjszakát nem engedni, másnapoktól félni,

és nézni a sötétet, száradva meredni,

embert és emberit többé nem keresni.

Csak nézni, egyre nézni a sötétet.

Minden éjjel újra és újra megérteni

a kezdetben a véget.