Az üresség lassan megöl. Szégyen jár elől. Nem értem el azt,a mit mások, szívem mindig is túl magányos, Mivel nem nagyon vagy zavartan beszélek, várfalam folyamatosan így védem. Belém mar a múlt, lelkemben új láng rég nem gyúlt. Mögötte halad lassan, fejlehajtva Szomorúság és…

Erdő szélén, mező szélén, róka bújt a barlang mélyén, sötét valá, nagyon sötét, testem járta veszélyek körét, megálltam és a rókát néztem, félőn villogó szemmel meredt rám és teltek a percek lassan, magányosan, mégis tudtam: egy barátot fogtam. Nem féltem, maradtam, így szóltam hozzá halkan:Ne…