Mikor oly sok veled a baj, de végre fáj, végre a lélek a testből induló hullám, és a tű és bár itt mindenki fél, test és lélek helyeket cserél, végre pihen a test, de aztán a lélek görcsbe szorítva, megfeszült az állkapocs, nem tudsz már lazítva, mert ott a tű és bőröd rólad leég, az emberek…

Kifacsart citrom a lelkem, leve végigfolyik, felmarja sebem, szememből a könnypatak, a zuhany alatt szilánkosra pattognak szét az üvegfalak. Fekszem ágyamon, sebzett madár, szárnyavesztett, már senkit sem talál, mi benne zajlik, szinte mindent kihány, körülötte az éj csendes és sivár. Csak…