Mikor oly sok veled a baj, de végre fáj,
végre a lélek a testből induló hullám,
és a tű és bár itt mindenki fél,
test és lélek helyeket cserél,
végre pihen a test, de aztán a lélek görcsbe
szorítva,
megfeszült az állkapocs, nem tudsz már lazítva,
mert ott a tű és bőröd rólad leég,
az emberek…