Megint a hajnal, lefelé tartó spirál mely sodor és majd egyszer valahol kihány, szerettem volna kicsit élni,de már a létezés is fáj, csak a magány, ami nekem kijár, rossz vagyok; ha jó lennék, lenne egy barát, nincs szó, némán sodor élet és halál, könnyek fojnak, magába szív a spirál, penge…