Lelkem sötét felhők árnyékolják be, és nincs velem már senki se, fáj a Távol és fáj a Közel, fáj a lelkem, mely szégyentől tüzel, és bár megállíthatnám az időt és lenne vége, majd felnézek a sötétfelhős, viharos égre, elveszett lényem minden készsége és képessége. Hogy folytassa? Nincs már…