Tágra nyílt szemmel fekszem, körülöttem a sötét szoba, lelkem élettelen, szívemmel mostoha, apró levegő ki és be, kiszáradt száj, némán szólít magához a magány, bár álmomban érne el a halál, csendben létezek, de ami elmémben fut, lelkemet pörgeti, kicsinál, nem nyugszik, álomképbe se fordul…